49

49. nap.

Bár túl nagy igény nem volt rá a nyár idén is kitett magáért, a klímaváltozás miatt rekordokat döntött a külső hőmérséklet. Ha lett volna a téren hőmérő, 36 °C-ot mutatott volna - árnyékban. A lány csinos, virágos nyári ruhában volt, ehhez illő rózsaszín szandált viselt, a vállán átvetett női táska tette teljessé és nőiessé a megjelenését. És persze az elmaradhatatlan rózsaszín napszemüvege.
Magabiztosan elindult a szökőkút felé.
Az apában megszületett egy jelzés, az ingerület egészen a kézfejéig jutott, és megmozdult a kisujja. Figyelmeztetni szeretett volna, kérni, nevelni, fegyelmezni, de elég tudatosság volt benne ahhoz, hogy felismerje a kapott szülői mintákat - és figyelmen kívül hagyja azokat. Csendben maradt. Ehelyett mosolyogni kezdett, és átélte lánya örömét, aki a négyévesek hamisíthatatlan pajkosságával gázolt a szökőkút vizébe - természetesen szandálban, napszemüvegben, vállán táskával. Miután hátranézett a biztonságot adó apjára, és látta a megerősítő jeleket önfeledten elkezdett kacagni és csapkodni a vizet - mert ilyen az univerzumot magába foglaló tökéletes pillanat.

49 nap.

Az ablakon zárt zsalugáterek voltak, ezért csak kevés fény szűrődött be a téren álló hatalmas épületbe - és még kevesebb hang. A férfi a folyosón sétált lehajtott fejjel, és csak egyszer nézett az ablakokra, a tér történéseinek csak halvány lenyomata jutott el hozzá, nem is foglalkozott vele igazán. Ekkor az egyik üvegen kis lyuk keletkezett, amelyből repedések kúsztak az ablakkeret irányába. Az üveget átszakító golyó hangos robajjal érkezett a sötétbe, majd zavartalanul folytatta az útját a férfi koponyáján keresztül egészen a frissen kijavított falig, ahol némi alakváltozás után megállt. A lyuk körül mandalára emlékeztető mintát rajzolt az agyvelő. "Azt hiszem, ez nem illik a ház méltóságához" - gondolta a földön fekvő test, látva a falat díszítő modern festményt.

Sokszor megtörtént már, és újra és újra meg is fog. Felállt, és sétált tovább. Meg lehet-e szokni a megszokhatatlant? Mennyi fájdalmat képes elviselni egy férfi, egy apa? Befordult az egyik lépcsőházba. Nem kapcsolta fel a világítást, ez illett a hangulatához. Mi lenne.. mi lenne, ha csak úgy lefeküdne az egyik lépcsőfordulóban? Senki sem látja.. Magzatpózba húzta össze magát, és némán zokogott. Úgy nehezült rá a fájdalom, mintha kilométeres vízoszlop alatt feküdt volna.

49 nap.

Ha nem lehetünk együtt azzal, akihez végtelenül erős szeretet fűz, az elevenen éget el. Elpusztít minden nap, újra és újra a legváltozatosabb módokon.
Véget vethetünk neki, de a találkozás lehetősége mégis a pokolban tart.

A Tibeti halottaskönyv szerint a halál és újjászületés között van egy átmeneti állapot.
49 napig tart.
Ez is egy lehetőség.

Mert akkor újra találkozhat
a lélek
a lélekkel.