A tökéletes pillanat

Augusztus 25-e, vasárnap délután volt.
A kis házban kellemes - így tökéletes - volt a hőmérséklet. Márta az egyik kedvenc ruháját viselte, a fotelben ült, a nyitott ajtón látta a szépen gondozott kert minden apró részletét. A gyümölcsök már egyforma, felcímkézett üvegekben sorakoztak a kamrában, a levelek még nem kezdtek hullani. A házat a héten gondosan kitakarította, a ruhák nagy része simára vasalva pihent a szekrényben és már az ebéd utáni mosogatással is végzett. Elégedetten nézett végig a könyvespolcon, a pontosan elhelyezett apró tárgyakon. Örült, hogy már nem kell dolgoznia - ez volt az első nyugdíjas éve -, örült, mert egészséges volt, örült, mert a gyerekei már önálló életet éltek - de még nem voltak unokái, akikkel foglalkoznia kellett volna. A férje aludt, ő pedig élvezte a csendet, és úgy érezte, elérkezett a tökéletes pillanat, amelyre egész életében várt.
Felvette a mellette fekvő könyvet, amelyet évekkel ezelőtt kapott ajándékba - de még nem volt ideje elolvasni - és kinyitotta. Megérte ennyi évet várni, gondolta - ám ekkor hirtelen egyenletlenül és erősen kezdett verni a szíve, neki pedig már nem volt ereje segítségért kiabálni.

Végső nyugalma az előre megvásárolt sírhelyben lesz.