Lejárt lemez

Ha véget érne
a minden, ami világ:
szeretnél újra?

A lemezjátszó még működik, pedig több évtizede kapcsoltuk be először. Az egyszerű popdalok között volt egy karácsonyi műremek is, kértük a szüleinket, hogy az szóljon szenteste - de végül elfelejtették.

A fekete (nem bakelit) lemez forog. A motor már gyenge, a sebessége közel sem egyenletes, néha csak vánszorog.
A tű azonban nem ér a lemezhez, csak követi a barázdákat.

Hosszú idő telik el így.

Esték és nappalok váltják egymást, de a tűt tartó fej csak nézője az eseményeknek,
mintha
halott
lenne.

Nyugodt víztükör
egy egész világot rejt -
- én hiányzom csak.

A lemez forog, mint ahogyan a bolygó is. A felhők közül minden távolinak tűnik.
Mi az élet?
Mikor ért véget?
Mikor szakadt meg a kapcsolat?

Távolról jól látni a lemez elejét is:
volt valaha boldog a gyermekkor?

A vidám daloknak is helye volt, jól hallhatóan egy kislány életteli, boldog hangja szűrödik a magasba
- Apuci!

És ott ült a lépcsőn, és várta minden nap
a herceget
az apját
engem.

A régi dalokat csak felidézni lehet,
újrajátszani nem.

A lemez csak forog.
Miért?
Meddig?

Végighallgatni
minden dalt a lemezen -
- örök csend előtt.

Régi szerelmes dalok emléke keveredik a csendbe.

Boldog,
hálás,
örömteli
pillanatok
keveréke.

Most még jobban fáj a hiányuk.

Kevés a levegő,
nehéz
a
szív.

Egyre sűrűbb a magány,
egyre több a csend,
egyre több a veszélyes pillanat.

Távolról
élni
nem
lehet.

Értelmetlen.