Süti

Könnyű tészta, finom hab, sok gyümölcs - a tökéletes desszert. Annyira élveztem, amennyire az élethelyzetem engedte.. A többiek jókedvűen beszélgettek - mindig, mindenhol mindenki szociálisabb, mint én, és én már nem is próbálkozom felzárkózni hozzájuk.
A bejárati ajtó feletti kis csengő újabb vendég érkezését jelezte, aki azonban szokatlan kéréssel hozakodott elő:

- Senki nem mozdul, és te ott a pult mögött, hozd ide a bevételt!

Csend borult a kis vendéglőre. A tükörben láttam, hogy fegyver van a kezében, viszont a süteményt csak hidegen szeretem, ezért ettem tovább. Észrevette. Mögém lépett, és a vállamat a hideg csővel kopogtatta:

- Azt mondtam: nem mozog!

Ó középiskolai színjátszókör, mennyire hiányzol! Feltételeztem, hogy annyira ideges, hogy nem tudja, hogy én látom a tükörben, ezért meglepődést színlelve fordultam meg lassan és angolul kérdeztem vissza:

- What?

Ekkor már riadtnak tűnhettem (csak ne játsszam túl..), ő pedig láthatóan nem beszélt angolul, de a hatalmát igyekezett megerősíteni:

- Állj fel, és hozd a pénzt! - mondta fejével felfelé, majd oldalra biccentve.

Szinte meglepődtem, hogy ilyen gyorsan elértem a célomat.. Lassan álltam fel, és lassan emeltem fel a kezemet (az optimális) fejmagasságig. Kis lépésekkel a pulttal háttal álltam meg. Ránéztem. A pisztoly csövével intett a pénztár felé, én pedig odanéztem, és bólintottam. Közben szemügyre vettem a tőlem jobbra lévő asztalokat: jól láttam a tükörben, üres volt mindegyik - ez hasznos, amennyiben nem sikerülne a technika.. Cselekedtem. Bal kézzel fogtam rá a fegyverre és balra hajoltam el. Az ütés és a csavarás is működött - közben üvöltött, hiszen az orrát találtam el, az ujja pedig a ravaszon volt, és eltörtem (edzésen ezért gyakoroljuk "okosan"). És máris nálam volt a fegyvere. Láttam, nem érti, mi történt..

- Arccal a földre, kezeket szét, lábakat szét! - kiabáltam. Még jobban meglepődött, és engedelmeskedett.

Sosem fogtam igazi fegyvert. Volt régebben egy műanyag golyókat lövő játékom - és lám, pontosan ugyanígy kellett kivenni a tárat. Tele volt. Tovább játszottam..

- Két perc múlva meg fogsz halni. Gondolatban búcsúzz el a családodtól és bánd meg a bűneidet! Ha  hamarabb megmozdulsz, vagy megszólalsz, akkor hamarabb ér a vég. Óra indul!

A fitnesz karkötőm már számolt is, az eszköz pedig az övembe került, hátra - mint a filmekben. Teátrális! Az asztalhoz léptem, és megettem a süti utolsó darabját is. Micsoda íz! Mosolyogtam. A pulzusom teljesen normális volt - a rám meredő arcok azonban nem.

- 15 másodperc! - kiáltottam a földön fekvő, remegő férfinak, majd kiléptem az ajtón. Mosolyogtam, és elővettem a fegyvert. Valaki bent felállt, és futni kezdett kifelé - de elkésett.

Eljött a béke pillanata.