Valami történt

A csinos nő - testhezálló ruhában - könnyedén gurult gördeszkájával a járdán. A kereszteződéshez érve leugrott a longboardról, a kezébe pattintotta, és megcsodálta az alján lévő kreatív, színes mintát.
- Szép deszka, nekem adod? - lépett elé fenyegetően vigyorogva egy koszos, ápolatlan férfi, elállva továbbhaladásának útját.
A nő nem ijedt meg. A következő pillanatban már nem is rá, hanem a háta mögé nézett, onnan szólalt meg egy mély hang:
- Szerintem a lila-fehér színkombináció nem illik a személyiségedhez.
- De, nagyon tetszik - próbált ellenkezni hátrapillantva a "kéregető", de az újonnan érkezett férfi határozottan a nő mellé lépett, átölelte, megcsókolta, elkérte tőle a méretes deszkát, majd két kézzel fogta meg a végét.
- Tudod - folytatta a nő barátja feltűnően barátságosan mosolyogva - a 9 rétegű juharfa elég erős, és kellően rugalmas ahhoz, hogy épségben maradjon akkor is, amikor az ütés a fejedet éri, viszont elég kárt tud okozni a koponyacsontodon, és kisebb agyrázkódás is lesz a következmények listáján. Mindez azonban jelentéktelen ahhoz a sérüléshez képest, amit a csiszolóvászonhoz hasonló érdes felület fog okozni az arcod bal oldalán, miközben a bőröd nagy részét legyalulja vagy leégeti - és a mondat végén ütésre készen leengedte maga mögött a deszkát.
Gerzson ekkor horkantva felröhögött. Ez volt a kedvenc sorozata.
- Reklám! - harsogta egy női hang.
- Anyád - válaszolta neki Gerzson, és az asztalon álló sörösüvegért nyúlt, hogy hasznosan töltse a következő 10 percet.

Ekkor azonban valami történt.

Rendszertelen - és korántsem alapos - tisztálkodási szokásainak következményeként bal fülkagylójának felső részéről egy már szilárdabb halmazállapotot felvevő, nagyobb zsírdarab a gravitáció kikerülhetetlen törvényének engedve fülének alsó részére esett.
Gerzson teljesen megdöbbent.
- Mi a... - kezdte volna szokásához híven hangosan egymásra halmozni a válogatott obszcén szavakat, de a váratlan esemény annyira összezavarta, hogy nem tudta befejezni az egyébként jól begyakorolt mondatot.
Gyorsan odanyúlt, megfogta a darabot, és szeméhez közel tartva megvizsgálta. Másodpercek teltek el így, eközben úgy tűnt számára, hogy a reklám és a város zajai egyre távolabbról szóltak. Teljesen lekötötte ez a tevékenység, lerakta a sört, és próbálta kitalálni, hogyan és miért történt vele mindez.
Pár perc múlva, mint gyermek a függőhinta holtpontján, úgy állt meg Gerzson számára az idő, majd visszafelé kezdett gördülni - egészen a sör megfogása utáni másodpercig.
Csend lett és sötét. Az események lelassultak, a kérdéses zsírdarab nagyon lassan kezdett leválni a bőr felületéről. Gerzson immár kívülről szemlélte az eseményeket. Egy óriási barlang előtt találta magát, és egy hatalmas követ látott a magasban, amint az éppen zuhanni készül. A szikla lebegni kezdett, lassan elindult lefelé, majd amikor találkozott a talajjal, mennydörgésszerű robajjal töltötte be a teret.
Gerzson szíve egyre hevesebben vert, miközben a hang keltette hullámok átjárták a testét. Beleborzongott az érzésbe. Izzadt. Könnyek csorogtak az arcán. Fénysebességgel távolodott tőle mindaz, amit eddig valóságnak gondolt. Egészen üressé, befogadásra késszé vált. Testét könnyűnek érezte, lebegni, repülni készült, elengedte a világot. Mosolygott. Úgy érezte, megérkezett arra a helyre, ahol minden tökéletes. Maradni szeretett volna ebben az állapotban - ekkor azonban a tudatát elöntötte az Univerzum. Határtalan tudás birtokába került, agya képtelen volt egyszerre felfogni, értelmezni minden anyagot, időt és teret - térdre esett és zokogni kezdett. Kis idő múlva elvesztette az eszméletét.
A következő dolog, amire emlékszik, egy feketerigó volt. Az ablaka alatt énekelt. A televízió ismét televízió volt, az asztal is az asztal szerepét töltötte be. Minden pontosan a helyére került, Gerzson pedig csak szemlélte a világot, visszatükrözve mindent: Életében először boldogan mosolygott.